Alapgondolatok 

Ebben az esetben csupán néhány szempontot vehetünk figyelembe, hiszen ahány faj, annyi fajspecifikus igény. Ez persze nem azt jelenti, hogy minden fajnak más-más akváriumra van szüksége, hanem hogy ahány élőhely, annyiféle környezet, és ahány sügér, annyi szokás, életmód, és viselkedés, melyek sokszor nagy mértékben különböznek egymástól.

A legelső szabály a megfelelő méretű akvárium létesítése. Már a halak nevében is benne van a „nagy” szó, így már testméretükből adódóan sem tarthatók kisebb akváriumban. Itt említsünk meg egy nagyon fontos alapszabályt: „Agresszív hal nincs, csak kicsi akvárium”. És ez bizony igaz.

Neetroplus nematopus, Günther 1867

Ez az érdekes testfelépítésű, igen tetszetős kis sügér Közép-Amerikából került hozzánk. Pár évvel ezelőtt már sikerült tenyészteni is, akkor „szellemsügér” néven, majd teljesen el is tűnt. Most ismételten behozattuk, és sikerült újfent tenyészteni is.

Testalakja igen eltér a Közép-amerikai sügerek „megszokott” formájától, leginkább az afrikai Tropheusokra hasonlít, és mintha egy csipetnyi kazuársügér is „került volna bele”. Életmódja is hasonló lehet, mint az előbbieké, ezt mind fejformája, mind táplálkozási szokása bizonyítja.

Krobia sp. Xingu, Kullander & Nijssen 1989

Ahogy egyre több kapcsolatot tudunk létesíteni a környező országok akvaristáival, tenyésztőivel, kereskedéseivel, illetve nagykereskedéseivel, egyre több olyan halfaj kerül elénk, amelyet eddig vagy nem láttunk, vagy egyáltalán nem is ismertünk. Némelyek fantázianeveket viselnek, némelyek pedig pusztán az élőhelyeikről lettek elnevezve.

Így került be pár évvel ezelőtt az országba a Krobia sp. Xingu, ha jól emlékszem Lukács László pedig a Krobia guianensis-t szaporította eredményesen már jó pár éve. Mivel eddig „Xingu” szaporulatról nem tudunk, az országban lévő egyedek kivétel nélkül vadbefogottak. Az én 4 példányom tavaly került hozzám, de sajnos tenyészteni még azóta sem sikerült, pedig kivált egy gyönyörű pár belőlük.

Urau amphiacanthoides, Heckel 1840

Az alábbiakban egy olyan halat szeretnék bemutatni, melyet szinte minden sügeres ismer, mégis elég kevesen tartják, és még kevesebben tenyésztik.

Hazai kereskedésekben főleg ezért nagyon ritkán találni, és akkor is csak kifejlett példányokat, amelyek elég drágák a magyar akvarista pénztárcájához képest. Első importja Európába 1913-ban történt, Németországot érhette ez a tisztség.

Heros sp. "Tapajos Blue", ?

Származásáról, rendszertani besorolásáról nem sokat tudunk ennek a viszonylag új sügérnek, illetve még azt sem, hogy alfajról, színváltozatról, vagy esetleg külön fajról van-e szó.

Egy biztos, élőhelye az Amazonas Tapajos nevű mellékága.

Mindössze pár éve sikerült hazánkba behozatni, és sikeresen tenyészteni is.

Mint neve is mutatja, színezetében a kék erősen dominál. A hím inkább világosabb, az orrtól a farokig csillogó kék sávok, vonalak tarkítják, feje a kor előrehaladtával púposodik, „kosfejet növeszt”. A nőstény sötétebb, inkább elmosódott, és sötétebb kék színű, a fej sokszor liláskékbe borul. A szem ragyogó citromsárga, a hasúszók árnyalata szintén.

Acarithys heckelii, Müller & Troschel 1849 

Bár nem visel feltűnő színeket , mégis a legszebb dél-amerikai sügerek közé tartozik.

Viszonylag nagyra növő faj : a hímek elérhetik a 20 centiméteres testhosszt, a nőstények némileg kisebbek maradnak.

Crenichicla compressiceps, POEG 1986

Mindig is rajongtam a hosszúkás, csukaszerű, vérbeli ragadozó Crenicichla fajokért, azonban borsos áruk, és tartási követelményeik határt szabtak hobbim terjedelmének. A 30-40- és nemegyszer 50 cm-esre megnövő Crenicichlák a mai napig lenyűgöznek, de mivel nem tudnám őket megfelelően tartani, sajnos csak a képek, és esetleg a külföldi kereskedések, akváriumok, esetleg állatkertek maradnak. Ugyan szakirodalmak böngészésekor jópár éve felfedeztem, hogy néhány kisméretű faj is van köztük, ezek beszerzésére azonban nem volt lehetőség.

Igazi csemegének számít nálunk ez a kis sügérkülönlegesség, annak ellenére, hogy külföldi listákon gyakran szerepel. Ugyan többször „fordult meg” az elmúlt években hazánkban, nagy népszerűségre mégsem tett szert, és emiatt széles körben el sem terjedt, pedig gyönyörű kis halról van szó. Két alfaja is bekerült Magyarországra, a kissé halványabb, valamivel nagyobb és erőteljesebb guyanai, és a színesebb, finomabb testalkatú perui.